Eavan Boland: Egy nő, akinek nincs ...

Eavan Boland: Egy nő, akinek nincs országa
(A Woman Without A Country)

Hajnalhasadáskor belép
egy vegyszerszagú szobába.
A rézlapot az asztalra teszi.
A véső nyeléért nyúl.
Dublin lovakra és esőre ébred.
Utcai árusok ricsajára.
A hírek mind ugyanarról szólnak: ínség és ínség.
A lapos véső, a gömbölyű véső,
a faragókés mind rá vár.
Munkához görnyed, nekilát.
A fejjel kezdi, vájatot vág
az orcáknak, keresi
a koponya ívét, formát vés
az arcnak, amely így
árnyékok öntödéje lesz.
Egy mélyebb metszés a rézbe –
most csontváz az egész nő,
a szoknya rongya, csuklójánál
csontos vonalban örökre elválasztja
testét a levegőtől, amibe beleszületett,
az utcai árusnak készül úgyis,
az új árukészlet egy új darabja lesz, számol
a veszteséggel és az elengedéssel, s most hozzáadja
a sav szagát és a képzeletbeliség
leheletnyi, könyörtelen tragédiáját.
Elteszi a szerszámait,
egyiket a másik után; gondosan
a pultra fekteti őket, az ő munkája kész.