Catullus: 3. carmen

Catullus, 3. carmen
(Lugete, O, Veneres, Cupidinesque…)

Ó, vége! Elveszitettük! Itt a vége!
Sírjunk összeborulva, jó szivűek!
Elment hát közülünk a törpehörcsög,
szívem hörcsöge, párom úgy imádta,
tényleg, mindene volt az a kisállat!
Mert hát rém cuki volt és úgy kötődött
hozzá mintha az édesanyja volna!
Nem kalézolt el soha az öléből,
kolbászolt fel-alá-fel és keresztbe,
s közben csak neki hörcsögött, de folyton.
S most, sötétben, arrafelé motoszkál,
honnan nincs, aki visszatérni tudna!
Átkozott légy, ó, te, sötét enyészet,
minden báj, gyönyör undok elnyelője,
mondd miért kellett neked épp e jószág?
Ó, gonosz sors! Ó, te szegény, te hörcsög!
Látjátok mit okoztatok ti ketten?
Drágám két szeme vérvörösre sírva!