Először esik el

„Először esik el"

Egy ponton mindenki eljut odáig,
hogy nincs beszélni miről. Pontosabban,
hogy a lényeg nem elbeszélhető.
A filozófusok riadót fújnak itt és
visszamenekülnek az eszmefuttatásba.
Mire is tehetnék tétjeiket mondatok nélkül?
A viharvert lírikusok hozzájuk járnak terápiára,
hogy aztán csendesebb öblöket keressenek maguknak,
vagy felcsapnak hegymászónak.
Mivé is lennének szavak nélkül?
A némaság fekete állóvizén ki merne hajózni?
Hallottam egyesekről, akik megsüketülve a zenébe menekültek.
És olyanokról, akik fává változtak üldözöttségükben.
Hallottam növények és kövek bálványozásáról.
A legvakmerőbbek mégis, úgy hiszem, azok,
akik vasárnaponta pontban fél tizenkettőkor
bekészítik a sütőbe a rétest az érkező unokáknak,
miután kora hajnalban a templomkertben
gondosan nevelt muskátlikat helyeztek el
a szenvedéstörténet egyes stációi elé.