Ez már művészet / That's Already Art

Ez már művészet
(Bussana Vecchia)

Állítsd meg az embert – állítsd meg az időt!
Ez már művészet.
Lepd meg hétköznapi tárgyakkal: egy létra,
damilra fűzött alumínium villa, pár tornacipő,
vagy porban hagyott nyoma – bármi megteszi.
Csak csald el úgy, hogy megbotoljon.
Vezesd úgy, hogy eltévedjen,
építkezz úgy, hogy visszataláljon.
Fenn, a dombtetőn mutasd meg neki a teraszt,
ahol az őrült székel, foltozott nyugágyon,
plüssmajmokkal aggatta teli az olajfák ágait.
„Magad is felakaszthatod!” – bíztat nyakában a tábla.
Döntse el ő, kér- e a borából.

Te sétálj a partra le,
ülj ki sziklaszélre, érezd,
ahogy az érvénytelenség sós, tajtékos nyelve
a bokád nyaldossa.
Nem dolgod – nem hibád.
Ember emberért többet nem tehet –
csak nézd a tengert és engedd,
hogy estére melléd üljön valaki.

Bussana Vecchia, 2022. október 22.

That's Already Art
(Bussana Vecchia)

Make people stop – make stop time!
That's already art.
Surprise them with ordinary objects: a ladder,
an aluminium fork strung on a fishing line, a pair of sneakers, or its footprint
left in the dust – anything will do.
Lure them so that they stumble,
guide them so that they get lost,
Make constructions in which they can find their way back.
Up on the hill show them the terrace,
where the mad man resides, on a patched deckchair,
hung stuffed monkeys on the branches of olive trees.
„You can hang yourself!” – the sign in their necks encourages.
Let them decide if they want from his wine.

As for yourself, walk down to the beach,
sit on the edge of a cliff and feel
how the salty, churning tongue of invalidity
licks your ankles.
It's not your business – nor your fault.
There is nothing more human can do for a human – just watch the sea
and let someone sit by your side till it's dark.

Bussana Vecchia, 2022. október 22.
(The Author's translation)