KULIN BORBÁLA
Zolika autója
Nagyon tetszett, akárcsak egy igazi.
Sárga kislapáttal, nagy gonddal
mélyítgettem a homokozóban
váram alagútját, és közben csakis
Zolika autójára gondoltam.
Három kör, ebben egyeztünk meg,
utcavégi fordulókkal.
Tágul, szélesedik szemcsénként az űr
omlékony, gyenge váramban.
A puncimat akarta megnézni,
kölcsön kocsiért cserébe. Térdig húzva le
a bugyimat, így szólt az egyezség.
Az erősek tejet isznak, és győzelmeken
érlelődnek. Én meg csak Zolika játékkocsijára
áhítoztam, és sohasem bírtam a tejet.
Fehérjeallergiám máig szorongat, akár
ez a gyerekkori emlék.
Élek eltiporhatatlan,
aláaknázhatatlan erődítményemben,
és órákig vergődöm hajnalonta, mire
végre visszaalszom.
Ahogy akkor pedáloztam, nagy ívben
fordulva az utcavégi háznál, a kutyák
harmadszor is megugattak.
Akkor még nem tudhattam:
a becsület kedvéért nem lett volna szabad
soha, senkihez visszafordulnom.
Little Zoli's Car
I really liked it, just like a real one.
With a little yellow shovel I dug
the tunnel of my castle in the sandbox
with great care while I was thinking
only of little Zoli’s car.
Three rounds, that’s what we agreed on,
up to the end of street and back.
The space in my weak and collapsible
castle widened with every grain.
He wanted to see my pussy in exchange
of the car. Pulling my panty down
to my knees, that was the deal.
The strong drink milk and matured
by victories. While I only yearned for
the toy car of little Zoli, and never endured milk.
My protein allergy’s still distressing me,
just like this childhood memory.
I live in my indestructible fortress
that cannot be undermined,
and toss and turn at every dawn
before I fall back to sleep.
Either way I pedaled giving a wide berth
to the house at the streets end, the dogs
barked at me when I passed each tree three times.
I didn’t know then
that for the sake of honor I shouldn’t have
ever turned back to anyone.
Translated by Gábor Gyukics