KULIN BORBÁLA 

Köldöktérkép

 

New Yorktól délnyugat felé keresd a köldököm.

Hadd húzzam aztán ujjadat a számig.

Szűzi hegyeit a szívemnek nem láthatod,

csak amikor fáj is. Hová olvadunk lassan, zsugorodva?

 

Itt éltem – láthatod: messze. Vagyunk még?

Az ajtón túl egy hóesés szitál. Szűz még

és szűk a fehér utca. Hideg van, te bolond,

nem bánlak így sem. Hadd legyek neked,

aminek hagyod, vagy engedd, veled

gondoljam ki magadnak magunk.

 

(Magyar Napló, 2015. február)