Hamis tavasz

(Juliannának)

Bocsáss meg.
Nem néztük, mit ír a naptár.
Becsapott minket a januári nap.
Tavaszt hazudott az illatos levegő,
csicsergő szájukkal a hamis madarak.

A kis papírzacskót, melynek zugába zárva
várta zizegő tested a tavaszt,
feltéptük. Várt hideg barázda.
Befedtük. Öntöztük.
Elgereblyéztük a tavalyi gazt.

Mikor fagyos szelével megjött az éjszaka,
felvert álmunkból a felismerés.
Mit tettünk veled, kicsiny magocska?!
Korai volt még a vetés!

De hiába volt már a könyörgés, az ima,
minden jó szándék, műanyag fólia.
Sarjadó tested meg nem védhette
aggódó szánk meleg lehelete.

Márciusért is hiába kiáltunk.
Buzgó csírád útját elzárta a fagy.
Hideg téli nap szuronya parancslón
vigyáz, hogy örökre holt maradj.

- – -

(Álmodom? : átszöksz a rögön,
felnövekszel a Mennyekbe,
ott virágozol, édes örök-zsenge
a Mindenható Atyaistennek kertjében,
örök júliusban.
Igaz napsütésben.)

(A Vörös Postakocsi online, 2012. augusztus 6.)