János vitéz paródia

János vitéz-paródia
(Készült a 2023. évi nyíregyházi Vidor Fesztivál irodalmi estjére)

Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről a szennyes ruhákra.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
attól nem lesz tisztább, hogy a napon hagyom.

Mosni meg, megmondom, éppen nincsen kedvem,
lenn a faluvégen ebben a melegben.
Faluvégen folyik, jó messze, a patak,
míg odáig jutok, vállam is leszakad.

Hanem a mostohám nem hagy nyugodt órát,
míg ki nem mosom a szaros bugyogóját.
“Eridj, lustaleány!” - mondom hát magamnak,
így veszem elejét a durvább szavaknak.

Hát ahogy nagy soká lejutok a vízhez,
térdig begázolok, szoknyám csupa víz lesz.
Felhajtom, betűröm, úgyse látja senki.
(Jó lenne örökre rövidebbre szegni!)

Alighogy magamat munkába vetettem,
minthogyha füttyögést hallanék megettem.
Hátranézek, s látom, kőhajításnyira
stíröli a lábam a szomszéd Jancsika.

Körülötte a nyáj, ő meg csak heverész,
s ahogy engem bámul, mit ne mondjak, merész.
“Mi van Jancsi, mondjad! Csak nem unalom van?”
- én szólalok elébb, én már csak így szoktam.

“Teccel nekem - mondja - már régóta teccel!”
“Jaj ne gyere nekem ezzel a szöveggel,
szerelmet ne vallj már - mi kéne, ha vóna?
Ne vetkőzzek neked rögtön bugyogóra?”

(Azt hiszik most rólam, könnyű leány vagyok,
hogy ilyen nagy hangon ajánlatot adok,
pedig énnekem csak ez a férfi-tesztem:
bátor beszéddel a mulyát elijesztem.)

Hanem Jancsi vitéz kapott a beszéden
Felbátorodott, (így mondom), tettre készen
félreértéseknek csepp helyet sem hagyva
“gyere ki a partra csak egy pillanatra”

- Kurjantotta. Kérem! Ez már fél ígéret!
Nem csak stírölni tud, emeli a tétet!
Jól van Jancsi fiú, lássuk hát, hamarba’
Mi fér neked bele “csak egy pillanat”-ba.

Kimegyek a vízből. Nézi és bazsalyog.
Á, szóval ezért, hogy buknak rá a csajok!
Nem mondom, szép szál és kedves a mosolya.
Bár a bajuszáért nem vagyok úgy oda.

Ahogy közel érek, lehuppan a fűbe,
és karomat fogva húz is le melléje.
Átfogja derekam mind a két kezével
nem törődik többet már a szép beszéddel.

Hanem a száját az enyémre tapasztja.
(Jaj, Annyira tudtam, szúrni fog a bajsza!)
nyelve izmos, barbár, feledteti szőrét.
De a csóknál valahogy nem jutunk előrébb.

Mi van Jancsi? Kérdem. Közelről nem tetszem?
Vagy jobb szereted úgy, hogyha hanyatt fekszem?
Próbáljuk hát így is, próbáljuk amúgy is
De hát úgy néz, ki hogy reám immúnis.

Törekedtem pedig! Adtam nyelvnek, kéznek
munkát. Na, értitek. Becézzem Vitéznek?
Vagy mitévő legyek, ha ugyan én bajom.
Jobb lesz talán, hogyha inkább veszteg hagyom.

Megmondom őszintén, nem is restelkedve,
sikertelenségem hamar kedvem szegte.
Ami kemény, kemény, ami puha puha,
Ide figyelj, Jancsi, vár a szennyes ruha!

Szegény… mint madárka, szárnya szegetten…
vállam fölött pár szót még hátra vetettem
(gonosz vagyok tudom). “Máskor bort is hozzál!
Vagy ott jön az Ilus, vele próbálkozzál!