KULIN BORBÁLA
Valamit a szeretetről
Azt tanulod éppen, hogy nem lesz jutalom
a lemondásért cserébe.
Tartod a tempót és futsz, kitartóan, céltalanul.
Kilégzés.
Most segíts meg, Mester!
– hogy is volt, mikor eszedbe jutott a vacsoráról
a reggel, a reggelről
a kakasszó, a kakasszóról
az árulás,
és hirtelen emlékeztél mindenre, ami azután következik?
Mondd, te meddig bíztál?
Hol volt az a pont, mikor végleg veszni hagytad magad?
S ha addig futnál, hogy már nem érted,
mit sző ellened a világ?
Mint célszalagot szakítod át
a hálókat, miket megannyi keresztes feszít eléd
az ösvény fölé behajló ágakon.
Visszanézel: útszélen kosárnyi őzláb,
elsírhatod magad, hogy sose nősz nagyobbra,
verjen bár az eső, te csak, mint a gomba,
minden ősszel gyönyörűen megbolondulsz.
Something about Love
What you are learning right now is that
there will be no reward in exchange for resignation.
You keep the tempo and run, persistently, aimlessly.
Exhale.
Help me now, Master!
How was it when you remembered
the morning about the dinner
the rooster about the morning
the betrayal about the rooster crowing
and suddenly you remembered all that followed?
Tell me, how long did you trust?
Where was the point when you finally let yourself lose?
What if you ran so far that you no longer understood,
what's the world weaves against you?
You'll break through the cobwebs like a finish line
that many crusaders has streched before you
on the branches that bend over the path.
You look back: a basket of mushroom on the roadside,
you can cry now that you'll never grow bigger,
may the rain beat you, no matter,
you go beautifully mad every autumn.
The Author's translation