Regresszív hipnózis

Az nem néz hátra, aki menekül, csak nyomja a gázt,
mondod, én meg ezt: mázsás aknafedő zárja a múltam.
Én nem olvasok újra régi leveleket.
Nem nézegetem elmúlt szerelmeim képét,
nem rágom magam nagyapáim bűnén, a hetedik ízig.

Visszafelé utazni pedig csak elhatározás, győzködsz:
akárcsak rükverzbe húzni a váltót,
egyetlen mély, ólmot emelő sóhaj, zuhanás
hanyatt fekve, ernyedt pózban.

Nem akarom tudni, kik szunnyadnak bennem.
Lettem általuk, aki lettem, hadd ne találjak rá mindazokra.
Te, mestere az emlékezésnek, csak eddig engedj a visszafelébe:
látni, ahogy a sorsszerű ütközések percegő ütemére
apró bogarak, fehér szárnyú lepkék százai bontanak szárnyat
a szélvédőm foltokkal vert tükrén.